Dr. Egyed Péter a munkaerőpiac visszatartó erejét hiányolja:
“ Románia, a munkaerő piac szabályozatlansága miatt nem tudja kezelni a mobilitást, sem pozitív, sem negatív értelemben. A kieső munkaerő, az itthon maradott kisgyerekek, egy olyan új mentális problémával szembesítik a társadalmat, amelyre a kezelés terápia és intézményi szinten megvan. A reális kezelés azonban nem ez.“
"Románia a munkaerő piac szabályozatlansága miatt nem tudja kezelni a mobilitást, sem pozitív, sem negatív értelemben. A kieső munkaerő, az itthon maradott kisgyerekek egy olyan új mentális problémával szembesítik a társadalmat, amelyre a kezelés terápia és intézményi szinten megvan. A reális kezelés azonban nem ez."
„Ebben a társadalomban a politika és a szakmai kompetenciák nem váltak el élesen egymástól, a társadalom mentálisan sem tudja kezelni ezt a dolgot. Ha aktív politikus iskolaigazgatóként tűnik fel, abban az esetben nagyon súlyos problémák vannak. A szakirodalom figyelmeztet rá, hogy a politika feltétlenül vonuljon ki a kultúrából, a politika feltétlenül vonuljon ki az oktatásból! A társadalomnak és a politikának külön kell válnia!"
Dr. Egyed Péter bepillant velünk a “gőzölgő fazék”-ba.
“A kilencvenes évek elején, az RMDSZ kialakulásának, strukturálásának kezdeteinél, felismerték azt az igényt, hogy a romániai magyar társadalom is több érdekkel jellemezhető, hogy megosztott, szegmentált, és ezeket az érdekeket, a szórvány-magyarokét, a székelyekét, ... de a doktrinális, ideológiai különállásokat is meg kellene valahogy jeleníteni.”
“A romániai társadalomban olyan erőszak fejlemények voltak, az államnak egy olyan válsága jött létre, amelyben kétségtelenül az RMDSZ erős egység-politikája, a front-szerű képviselet jelentette a megmaradás biztosítékát, lehetőségét. A politikai vezetés aszomban, be-betonozódott ebbe a rendszerbe és nem tudott újítani. Nem tudott visszafordulni a magyar társadalom valódi sokszínűsége felé.”
“Azt hiszem, hogy a romániai magyarság politikai vezetői nem néztek kellő mértékben szembe azzal a kérdéssel, hogy a tekintéllyel, a saját tekintélyükkel való bánásnak vannak olyan követelményei vagy olyan mechanizmusai, amelyek nem jelentik azt, hogy minden egyes alkalommal, front-embernek, a politikai első-vonalban kell lenni, hanem, hogy vannak morális tekintélyek, vannak nagy szakmai tekintélyek. Nem minden tekintély politizálható.”
Dr. Egyed Péter tisztázza a fogalmakat.
“A legitimáció problémáját nem lehet a hatalom, és a tekintély kérdése nélkül kezelni. Max Weber azt mondta, hogy a legitimáció voltaképpen egy bizalom, a tekintély, az autoritás, tehát az állam hatalmi szerveiben, intézményeiben, vagy embereiben. A későbbi értelmezések azt kifogásolták, hogy túlságosan is hitszerű elemekre helyezi a hangsúlyt. Abban kell hinnünk, hogy az állam tekintélyei jók, hogy az állam tekintélyei működnek, hogy a pártok képviselői becsületesek, hogy az intézmények makulátlanul képviselik az érdekeinket ...”
“Az államnak általában van egy olyan funkciója, amely minden egyéb legitimációnak az alapja: a gazdasági és szociális kérdés kezelése, de nem csak a jogoknak a szintjén. Tehát, a hetvenes évektől, a jóléti állam és a piacgazdaság azt a követelményt rója az államra, hogy a jóléti minimumot teljesítse. Ez lett a modern, vagy késő modern, vagy posztmodern társadalmak legitimációjának a legnagyobb kerete ...”
“Marx György azt mondta, hogy ezt a változást tudomásul kell venni, együtt kell élni vele, lefordítani az intézmények, a mindennapi életünk nyelvére, és ezt egyetlen módon lehet megtenni, a tanulás segítségével. Azaz, ő egy olyan tipusú tanulást javasolt, amely egyrészt, megtanítja az embereket arra hogyan kell folyamatosan tanulni, és komolyan véteti velük ezt az elképzelést, másodsorban pedig, ráveszi őket arra, hogy eleve úgy induljanak el, bármilyen pályán, hogy négy – öt évenként revizió alá kell venniük tudásukat.”
